1. fejezet

*Chanyeol POV*

Idegesítően hangos zene, és rezgés a fülemtől úgy harminc centire...
Igen. Annyira saccolnám.
De mégis honnan jön ez a szörnyű zaj?
Fáradtan, és a lehető legesleglassabban nyitottam ki szemeimet, és a redőny apró, hosszúkás résein beszűrődő fény miatt hunyorogni kezdtem, jobb, tisztább látás reményében, ám bekellett látnom eléggé nagy butaság volt előbbi elméletem.

Hatalmas kezeimmel a barna, fából készült éjjeliszekrényen pihenő -jelenleg működő- telefonomért nyúlok, és a lehető leggyorsabban próbálom meg kinyomni az ébresztőmet, kisebb-nagyobb sikerrel.
Izmaim újra elernyednek, amint csend telepszik a szobára és a gravitációnak ajándékozom testem; hagyom hogy a takaró melege újra körbeöleljen, és az álmok édes, szivárványos világába röpüljek, ahol van egy nő is az életemben, anyámon és yaoista nővéremen kívül.
Tényleg...néha komolyan elgondolkodok rajta, hogy normális-e amit csinál a csaj. Persze nincs bajom a melegekkel, a baráti társaságomban is vannak, de ezt női szemmel figyelni, és erre verni a nyálam... Tök beteg.

Már éppen hunynám vissza szemeimet, amikor a mellkasomon heverő mobil újra hangos csengésbe kezd, de ez most nem az ébresztőm. Mégis ki olyan tiszteletlen, hogy vasárnap, HAJNAL háromnegyed hatkor hívogasson? Agyrém...
Felemelem a készüléket, és ráncba futott homlokomon kisimul a bőröm amint meglátom a kijelzőn szereplő nevet. A villogó zöld gombot egy könnyed mozdulattal a megfelelő irányba húzom el, és kihangosítva várom a mondandóját.
-Chanyeol-ah! Mégis hol a picsában vagy már! Negyed óra múlva nyitunk! Már itt kellene lenned!
-Neked is kellemes vasárnap reggelt Xingie! Hova kellett volna mennem?
-Milyen vasárnapról beszélsz nekem? Hétfő van! Jönnöd kell dolgozni! Tudod...Yummy Star! Egy gyorskajálda ...A MUNKAHELYED!
Értetlen pillantásokkal húzom le az értesítési sávot a telefonon, majd még értetlenebbül konstatálom, hogy az eddigi két ébresztőt, és három szundit észre sem vettem.
Na szép...eddig még semmi bajom nem volt az ébredéssel, max csak az első hetekben.
-Úristen! S...sajnálom Yixing! Öltözök és máris indulok! Ne haragudj tényleg!
-Csak siess! A többit majd itt lerendezzük.
Ezzel meg is szakította a vonalat, én pedig eddigi mozdulataim gyorsaságához képest, most olyan voltan akárcsak a villám.
Gyors fogmosás, egy hajba túrás, szaggatott farmer, fekete pólóval, és a hátizsákom, valamint egy sötét baseball sapka, és persze cipő.
Csak remélni tudom, hogy elérem, nem pedig lekésem a buszt.
A bejárati ajtót bezárva, a kapunál időzök többet, majd azzal is végezve futólépésben közelítem meg a két utcányira lévő buszmegállót.
Ha itt hagy, akkor azt hiszem kitűzhetem a végzetem. Megöl a legjobb barátom, és egyben a főnököm.

Lihegve, kipirult arccal szelem a járdákat, melyek most még hosszabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában.
Hátam mögül mély morajlást hallok, mire kénytelen vagyok hátranézni.
Lehet jobb lett volna, ha nem teszem.
A tönegközlekedési jármű vészesen közeledett, már szinte a sarkamban volt, de nekem még lekellett futnom egy egész utcát.
A sarkon befordulva, a busz megelőz, és másodpercek alatt ér oda a megállóba, ahol pechemre alig van két, három ember, így még gyorsabbra veszem a figurát...tekintve, hogy rövid idő alatt felszállnak az utasok.
Már majdnem a célban vagyok, mikor az ajtó csukódni kezd, én pedig hatalmas lépésekkel termek előtte, és tolom szét a két üveglapot, majd sétálok fel fáradtan, kimerülten a járműre, ülőhely reményében.
Már kezdem feladni, hogy lábaimat kicsit pihentetni tudnám, amikor is megpillantok egy helyet, egy barna hajú, szép arcú fiú mellett.
-Szabad lesz?
Ő csak felnéz rám kedvesen, és megpaskolja a maga mellett lévő üres, hűlt helyet egy bólintás kíséretében.
-Köszönöm!
-Ugyan! -mosolyog vidáman, majd kezet nyújt - Kim Joonmyun!
-Park Chanyeol. -fogadom el jobbját, bár elég furának tartom, hogy bemutatkozik, hiszen én csak ledobtam magamat mellé
Többet nem tervezek beszélni, próbálom kihasználni azt a kis időt, amit még kitudok munka előtt, ám a tervem romba dől, mihelyt a mellettem ülő harsányan megszólal.
-És amúgy hova ilyen korán?
-Melóba. Csak késésben voltam. -vakarom meg tarkómat kínomban
-Az megesik! -nevet
Kevesebb mint tíz percen belül le kell szállnom a járműről, ezért a hátsó ajtóhoz menve türelmesen várom ki a maradék időt.

A hátramaradt egy utcát gyalog teszem meg, figyelembe véve, hogy ma eddig még csak futottam...
Na meg már amúgy is késésben vagyok.
A félig üvegezett ajtón óvatosan benyitok, és a nyílászáró fölé helyezett kis csengő jelzi, hogy megérkeztem. Halkan lépkedek az alkalmazottak részlege felé, amikor hyungom irodájának ajtaja hangosan kicsapódik, és a fekete hajú barátom trappol egyenesen felém.
Persze...a kamerák.
Egy tarkónvágással üdvözöl, mire reflexből húzom be nyakamat.
-Yaa, Chanyeol...mi a fene ütött beléd? A munka nem elfelejtendő dolog!
-Hyung! Tisztában vagyok vele, nem tudom miért történt ez meg.
-Nem szeretném, hogy még egyszer ilyen előforduljon. Tudod mennyit késtél? Fél órát! Negyed órája nyitva vagyunk! -sziszegi, hogy a már itt lévő egy-két vendégnek ne tűnjön fel a leszidás
-Nem lesz több ilyen!
-Ajánlom is. -és itt hagyott
Remek...nem elég, hogy elaludtam, és elkéstem, még a legjobb haverom is pipa rám.
Ám amikor indulni szerettem volna, Lay hirtelen megtorpant az iroda ajtajában, sarkon fordult, és egy aljas vigyor kíséretében nyitotta szóra ajkait.
-Mellesleg...mától át vagy helyezve az autóskiszolgálóhoz. -kacsintott, és már ment is dolgára
-Mellesleg?! -kiabáltam utána, és indultam a szobájához- De hisz az a legforgalmasabb része az étteremnek...
-Pontosan! Nagyon jól látod a dolgokat Yeol! Most pedig szedd a lábad, öltözz át, és foglald el a pozíciód. A berendezések ugyanazok, ismerni fogsz mindent, még csak tanulni valód sincs. A kommunikációs eszközt pedig bemutatják a többiek -emelte ajkai közé a tollát, mely eddig középső és mutató ujja között foglalt helyet, lassan forgatva azt
Mély levegőt vettem, szemeimet lehunytam egy másodpercre, majd hátat fordítva neki elindultam az öltözők felé.
Én is szeretlek téged Yixing.....

*Baekhyun POV*

Szép, madárcsicsergős nyári reggel. Pont ez kell nekem.
Ahogyan csukott szemekkel is érzem a napsugarak megmelengető hatását fedetlen bőrömön, rá kell hogy döbbenjek, bizony nem engedtem le a redőnyt az éjjel, bizonyára ezért is keltem fel ilyen korán.
Lassan felnyitottam eddig lehunyt pilláimat, és szétnéztem a szobámban. A fali órára tévedt tekintetem, mely reggel nyolcat mutatott.
Hahh...korán van még.

Az ablakon átszűrődő kegyetlen világosságtól elfordulva próbálom megtalálni újra az álmok földjét, ám ez elég nehéznek bizonyul.
A fenébe is az alvászavarral.
Épp hogy csak elalszom néhány másodpercre, amikor hirtelen felijedek, és hevesen dobogó szívemre tapasztom tenyeremet.
Hahh...
Utálom a sok stresszt.
Elkönyvelve magamban, hogy ma már úgysem fogok tudni aludni, a mobilomat veszem kezembe, ami szinte azonnal csörögni kezd rettenetesen idegesítő hangon, pedig normális esetben imádnám ezt a dallamot.
Kinyomom, és nem is írok neki, úgyis megfogja tenni ő.
Előbbi elgondolásom hamar be is következik, a chatfej másodperceken belül előugrik, és olvashatom is a szöveget.

"Dae~"
Alvászavar gondolom...
Nem is baj, van egy kis tervem a mai napra.
Szépen szedd össze magadat, találtam egy helyet ahová el kell mennünk. ^^

"Bacon~"
Álmodban sem.
Nincs az a pénz amiért én ma kilépnék a lakásomból.

"Dae~"
Kell a kikapcsolódás...
Egy órán belül ott vagyok.

Erre már nem írok vissza semmit, tudom nagyon jól, hogy ha ő azt mondja kikapcsolódunk, akkor bizony kikapcsolódunk.
A lehető legkevesebb kedvvel másztam ki a puha takarók zuhataga közül, és a fürdőbe "siettem", hogy esetleg valami vállalható formát öltsek.
Egy gyors zuhanyzás, fogmosás és hajbelövés után visszamentem a hálóba, ahol kivettem egy szakadt farmert, fehér pólót, és egy baseball sapkát a szekrényből, és húztam fel testemre a darabokat.
Lebaktattam a lépcsőn, ahol bátyámat pillantottam meg amint a konyhában tevékenykedik.
A nyárból másfél hónapot fog nálam tölteni, aminek nagyon örülök, tekintve hogy nagyon ritkán találkozunk.
-'Reggelt Hyung!
-Viszont Baek! Hova mész?
-Jongdae....
-Ahh...ne is mondj többet. De ugye most nem hozol haza senkit? A múltkori...
-A múltkoriról ne beszéljünk...az egy félreértés volt... -szusszantottam idegesen- Egymagam társaságában fogok érkezni...max Dae ha benéz.
-Rendben! -kacsintott rám
Miért kellett nekem a sárga földig inni magam, és hazahozni a BÁTYÁMNAK valakit...?!
Okos vagy Baek... főleg részegen...

***

-Hyung, legalább azt elárulod, hogy hova viszel?
-Yummy Star.
-Mi van? -nézek értetlenül, keresem a tekintetét, de jobb is hogy az utat nézi

-Ez a hely neve. Elvileg már egész régóta megnyitottak, de én még csak most hallottam róla.
-Nekem sem ismerős.
Ezzel befejeztük a beszélgetést, és legközelebb csak akkor szólaltam meg mikor megérkeztünk.
-Kívülről nem rossz. De még így sincs kedvem ehhez...
-Jaj ne izélj már. Be vagy rozsdásodva. Amúgy sem fogunk beülni...
-Akkor hogy akarsz enni?
-Autóskiszolgálás is van...
-Hahh....
Megforgatta a szemét, mire én homlokon csaptam, közben pedig beálltunk a kígyózó sorba.
-Neked kell valaki Bacon...
-Tudod hogy utálom, ha így hívsz.
-Akkor is kell valaki...
-Jó...majd lesz.
-Ha rajtad múlik nem. Már csomószor elgondolkodtam rajta, hogy tényleg hetero vagy-e.
-Persze...vond kétségbe a nemi identitásom csak mert nem fektetek meg naponta egy embert.
-Baek nem úgy értettem...tudod hogy csak viccelek.
-Rossz vicc. Amúgy meg...te lógsz állandóan annál a Minseoknál...
-Ő csak...csak barát.
-Jah...barátság extrákkal, mi?
-Yaa, ne próbálj visszavágni a Hyungodnak! -üt mellen játékosan
Hangosan felnevetek, és lassan haladgatunk előre fele a sorban.
Több perces csend állt be, az autók egyre csak fogynak előlünk, mindaddig míg mi nem kerülünk sorra.
-Mit kérsz Hyunie?
-Csibeburger, extra sültkrumplival, és extra Coca Colával.
-Vettem. Akkor két csibe, és két duplaburger lesz, két adag extra krumplival és két extra adag colával. -a leengedett ablakon kidugja kezét, hogy az érintőképernyős szerkezeten mindent leadhasson, közben hangosan mondva a rendelést
A végösszeget amint megjeleníti a kijelző, Chen a pénztárcájából előveszi pénzét, megvárja, míg a gép beveszi, és kidobja a visszajárót. Előrébb haladva az autóval a kiszolgálópulthoz gurulunk, ahol türelmesen várunk.
A mobilomra pillantva látom, hogy fiatal még az idő, bőven elfogyasztjuk a kaját délig...kérdés hogy hol.
-Tessék, itt van a négy burger, két dupla, két csibe, a colák, és a burgonyák. Jó étvágyat kívánunk hozz....-felnézek a srácra, és hirtelen elharapta a mondat végét
Nos..közel két méter magas lehet, irtó cuki barna, és göndör hajkoronával jeleskedhet, valamint vékony alkattal. Mélybarna szemei úgy mosolyognak, akárcsak ajkai; játékosak, kedvesek, életvidámak.
Bárhogy nézem a fiút, csak egy szóval tudnám jellemezni:
Jóképű. És biztos vagyok benne hogy jószívű is.
Akárcsak én őt, ő is bámul, és talán kicsit kínos is a helyzet, nem tudom róla levenni a szemem.
Érdekel ez a srác.

Nem tudom mi ez az érzés pontosan, de nem mondanám ijesztőnek, sem gusztustalannak.
-Öööömm...a világért sem akarom megszakítani a szemezéseteket, de kezd kicsit kiállni a karom, ahogy az ablakban lóg. Szóval ha nem baj, elkérném a kaját.
Gyorsan szakítom meg a szemkontaktust vele, majd kissé pironkodva bámulok magam elé.
-E...elnézést! -szemem sarkából néztem csak felé, és láttam hogy meghajolt...aranyos.
-Semmi baj. -nevetett harsányan Jongdae, az viszont már annyira nem tetszett neki, hogy a hátunk mögül ránk dudáltak- Köszönjük szépen. Szia!
-Viszlát!
Amint elhagytuk a helyet, és kiértünk az útra, barátom halk kuncogásba kezdett, és már láttam előre a vesztem.
Ezt még nagyon szépen ki kell magyaráznom.