*Chanyeol POV*
Monoton hétköznapok...
Minden reggel ötkor kell kelnem, hogy valami vállalható külsőt varázsoljak magamnak, és beérjek a munkahelyemre, ami villának mondható otthonomtól elég messzire található.
Többször elgondolkodtam már rajta, hogy kell-e nekem egyedülállóként ekkora bazi nagy lakás.
Kis udvar, óriási épület, két emelettel, három szobával, egy amerikai stílusú konyhával, étkezővel, egy hatalmas nappalival, két fürdővel és a kedvenc helyiségemmel, egy zeneszobával, benne a legszeretettebb hangszereimmel.
Ez mind szép és jó, csak nem egy olyan embernek, aki gyengén fizető állással jeleskedhet.
Nem azt mondom, hogy nem esik jól mindennap egy tizenkét órás műszak után belefeküdni a masszírozós sarokkádba, ami a fürdőszoba mintegy harmadát foglalja el, de nehéz pénzzel finanszírozni mindazt, ami itt van.
Nem mellesleg télen a felfűtése is érdekes.
De mit ér egy ilyen csoda lakás, ha nincs benne szerető nő, aki friss vacsorával várna haza, romantikával fűtött csókkal üdvözölne, és éjjel a hálóban egymás karjaiban élveznénk egymást?!
Igazából a nagy semmit.
Üresen tátonganak a nagy helyiségek a nap huszonnégy órájában, kivéve amikor otthon vagyok. Kaját mindig a munkából hozok.
Oh igen. Nem is említettem. Egy gyors kajáldában dolgozom, ami a 'Yummy Star' nevet viseli.
Hát...a tulajdonosa a helynek is ugyanolyan béna, mégis bohókás mint a neve. Zhang Yixing már régóta nagyon közeli, és jó barátom, így amikor megnyitotta a helyet, habozás nélkül ajánlott állást nekem. Mint munkanélküli zöldfülű, azonnal kaptam a lehetőségen és habozás nélkül vállaltam el. Bár akkor még szüleimnél éltem, ők nem is fogadták jó szemmel, hogy egyetlen szem fiuk egy gyorskajáldában dolgozik mint kiszolgáló. Tehetős családból származom, és mindig is azt akarták, hogy sokat érjek el az életben. Nos...én nem ezt terveztem, és makacs fejemnek hála nem is tört meg elképzelésem. Mivel már huszonkettő éves voltam, mindenképp kiszerettem volna repülni a családi fészekből, ezért apám intézkedni is kezdett, és vett nekem egy lakást. Ebben élek a mai napig.
Hogy a hétvégéim se legyenek szürkék és unalmasok, néha-néha összejárunk a bandámmal a kedvenc helyünkre, ami a 'Nightlife' nevet kapta.
Sörözgetünk, beszélgetünk, játszunk, és kiadjuk a feszültséget.
Nem vagyunk azok a nagy csajozós fajták, hiszen...miért is lennénk?
Egyikőnk sem egyenes már.
Sőt.
Szeretett Luhan, és Oh Sehun barátom egy párt alkotnak, ami bár eleinte olyan sokkot okozott, hogy több hétbe telt, mire felfogtam, ők tényleg mások, ma már mosolyogva figyelem őket, ahogy óvatos szájrapuszikat adnak egymásnak, melyek időnként olyan heves csókba fulladnak, hogy képes vagyok zavarba jönni.
Minseok pedig hasonló cipőben jár mint én. Nő kellene neki, atom gyorsan.
Csak úgy, mint jómagamnak, Park Chanyeolnak.
Minden reggel ötkor kell kelnem, hogy valami vállalható külsőt varázsoljak magamnak, és beérjek a munkahelyemre, ami villának mondható otthonomtól elég messzire található.
Többször elgondolkodtam már rajta, hogy kell-e nekem egyedülállóként ekkora bazi nagy lakás.
Kis udvar, óriási épület, két emelettel, három szobával, egy amerikai stílusú konyhával, étkezővel, egy hatalmas nappalival, két fürdővel és a kedvenc helyiségemmel, egy zeneszobával, benne a legszeretettebb hangszereimmel.
Ez mind szép és jó, csak nem egy olyan embernek, aki gyengén fizető állással jeleskedhet.
Nem azt mondom, hogy nem esik jól mindennap egy tizenkét órás műszak után belefeküdni a masszírozós sarokkádba, ami a fürdőszoba mintegy harmadát foglalja el, de nehéz pénzzel finanszírozni mindazt, ami itt van.
Nem mellesleg télen a felfűtése is érdekes.
De mit ér egy ilyen csoda lakás, ha nincs benne szerető nő, aki friss vacsorával várna haza, romantikával fűtött csókkal üdvözölne, és éjjel a hálóban egymás karjaiban élveznénk egymást?!
Igazából a nagy semmit.
Üresen tátonganak a nagy helyiségek a nap huszonnégy órájában, kivéve amikor otthon vagyok. Kaját mindig a munkából hozok.
Oh igen. Nem is említettem. Egy gyors kajáldában dolgozom, ami a 'Yummy Star' nevet viseli.
Hát...a tulajdonosa a helynek is ugyanolyan béna, mégis bohókás mint a neve. Zhang Yixing már régóta nagyon közeli, és jó barátom, így amikor megnyitotta a helyet, habozás nélkül ajánlott állást nekem. Mint munkanélküli zöldfülű, azonnal kaptam a lehetőségen és habozás nélkül vállaltam el. Bár akkor még szüleimnél éltem, ők nem is fogadták jó szemmel, hogy egyetlen szem fiuk egy gyorskajáldában dolgozik mint kiszolgáló. Tehetős családból származom, és mindig is azt akarták, hogy sokat érjek el az életben. Nos...én nem ezt terveztem, és makacs fejemnek hála nem is tört meg elképzelésem. Mivel már huszonkettő éves voltam, mindenképp kiszerettem volna repülni a családi fészekből, ezért apám intézkedni is kezdett, és vett nekem egy lakást. Ebben élek a mai napig.
Hogy a hétvégéim se legyenek szürkék és unalmasok, néha-néha összejárunk a bandámmal a kedvenc helyünkre, ami a 'Nightlife' nevet kapta.
Sörözgetünk, beszélgetünk, játszunk, és kiadjuk a feszültséget.
Nem vagyunk azok a nagy csajozós fajták, hiszen...miért is lennénk?
Egyikőnk sem egyenes már.
Sőt.
Szeretett Luhan, és Oh Sehun barátom egy párt alkotnak, ami bár eleinte olyan sokkot okozott, hogy több hétbe telt, mire felfogtam, ők tényleg mások, ma már mosolyogva figyelem őket, ahogy óvatos szájrapuszikat adnak egymásnak, melyek időnként olyan heves csókba fulladnak, hogy képes vagyok zavarba jönni.
Minseok pedig hasonló cipőben jár mint én. Nő kellene neki, atom gyorsan.
Csak úgy, mint jómagamnak, Park Chanyeolnak.
*Baekhyun POV*
Az egyetemi élet csodás, még egy olyan embernek is mint nekem. Nehezen nyílok meg emberek előtt, és a legtöbb mozgó lénnyel a Földön rideg vagyok.
Mindenkit elriasztok magam mellől, senki nem bír elviselni, kivéve egyetlen egy személyt, az pedig nem más mint Jongdae.
A sráccal felsőfokú tanulmányaim kezdetekor ismerkedtem meg, és azóta is törhetetlen barátságot ápolunk. Bár nem tudom, hogy miért nem riadt meg tőlem, vagy távolodott el. Általában mindenki ezt teszi pár nap után. Azért is nem tud senki megismerni. Mert igen, bár először elég mogorvának tűnhetek, belül lágyság és szeretet lakozik. Kár hogy senki az ég világon nem várja meg, míg előbújok a sötét lepel mögül.
Chent tisztelem. Rondán viselkedtem vele a kezdetekben, ő minden szavamat nevetve fogadott, és talán ez volt az, ami miatt feloldódtam.
A suli utolsó előtti évében járok, pszichológia tanulásával foglalatoskodom, ennek köszönhetően lettem olyan, amilyen. Az a rengeteg negatív dolog, amit megkellett tanulnom, megváltoztatott valamilyen szinten. Talán azóta is vagyok mogorvább mióta elkezdtem az egyetemet.
Mivel nyári szünet van, kiadhatom magamból a feszültséget, és lesz egy kis nyugtom.
Könyv, füzet, tételek nélküli napok. A legszebb amire csak gondolni tudok most ez.
Érzem, hogy jó nyaram lesz...
Nem tudom miért, de valami azt súgja, hogy olyan változás fog érni engem, ami talán sokkoló lesz, mégis szívmelengető.
Mik ezek a gondolatok, jesszus...
Ezt is a pszichológia tette veled Byun Baekhyun...
Mindenkit elriasztok magam mellől, senki nem bír elviselni, kivéve egyetlen egy személyt, az pedig nem más mint Jongdae.
A sráccal felsőfokú tanulmányaim kezdetekor ismerkedtem meg, és azóta is törhetetlen barátságot ápolunk. Bár nem tudom, hogy miért nem riadt meg tőlem, vagy távolodott el. Általában mindenki ezt teszi pár nap után. Azért is nem tud senki megismerni. Mert igen, bár először elég mogorvának tűnhetek, belül lágyság és szeretet lakozik. Kár hogy senki az ég világon nem várja meg, míg előbújok a sötét lepel mögül.
Chent tisztelem. Rondán viselkedtem vele a kezdetekben, ő minden szavamat nevetve fogadott, és talán ez volt az, ami miatt feloldódtam.
A suli utolsó előtti évében járok, pszichológia tanulásával foglalatoskodom, ennek köszönhetően lettem olyan, amilyen. Az a rengeteg negatív dolog, amit megkellett tanulnom, megváltoztatott valamilyen szinten. Talán azóta is vagyok mogorvább mióta elkezdtem az egyetemet.
Mivel nyári szünet van, kiadhatom magamból a feszültséget, és lesz egy kis nyugtom.
Könyv, füzet, tételek nélküli napok. A legszebb amire csak gondolni tudok most ez.
Érzem, hogy jó nyaram lesz...
Nem tudom miért, de valami azt súgja, hogy olyan változás fog érni engem, ami talán sokkoló lesz, mégis szívmelengető.
Mik ezek a gondolatok, jesszus...
Ezt is a pszichológia tette veled Byun Baekhyun...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése