*Chanyeol POV*
Sajnos nem csalódtam, akkor amikor azt mondtam, hogy az autóskiszolgálásnál kétszer akkora melóm lesz.
Percenként jöttek a nagyobbnál nagyobb rendelések, melyeket elő kellett készíteni és be kellett csomagolni csekély idő alatt.
Ez még a szidásnál is rosszabb volt.
Ide ugrás, oda ugrás, a konyhába rohanás. Kész bolondokháza van itt.
-Gyerünk Park, dolgozz!
Huuhh... Mély levegő Chanyeol, mély levegő.
-Olyan lassú vagy, mint egy csiga. Még annál is rosszabb.
-Kyungsoo befognád? Első napom ezen a részlegen, nem vagyok hozzászokva. Szóval kussolj!
-Hogy képzeled, hogy így beszélsz velem ?
-Már nem lehet máshogy.
Lenéző pillantással illetve folytattam tovább munkámat, ügyet sem vetve az elviselhetetlen törpére. Kiidegelt már az első adandó alkalommal.
Fütyörészve -az előbbi kis incidens okozta adrenalintól- vettem fel a következő rendelést.
-Két csibeburgert, két duplaburgert, és ugyanennyi extra sültkrumplit, és colát kérek!
Míg megérkezett az ételhalom, összeállítottam a szatyrot, melybe majd pakolok, belefektettem az aljára a blokkot, a fizetett összeg bizonyítása érdekében, melléraktam az ajándék szalvétákat.
Mellettem a szalag szerű szerkezeten megérkezett a kaja, így készre állítva a csomagot mentem a kiadóablakhoz.
-Tessék, itt van a négy burger, két dupla, két csibe, a colák, és a burgonyák. Jó étvágyat kívánunk hozz....-a rendelés olvasásának végén felpillantottam, és elakadt a szavam, torkomban görcs keletkezett, melyet egy hatalmas nyeléssel próbáltam legyűrni
Mi a szent szar.
Barna szempár, ugyanilyen színű hajkoronával, kissé morcos, komoly, de szelíd pofival, és az összkép maga a menny.
Ki ez a fiú, és miért nem találkoztam még eddig vele?
Azok a csillogó íriszek. Teljesen a rabjaivá tettek. Milyen lehet ha még mosolyog is?
-Öööömm...a világért sem akarom megszakítani a szemezéseteket, de kezd kicsit kiállni a karom, ahogy az ablakban lóg. Szóval ha nem baj, elkérném a kaját.
Tekintetem azonnal a kezemben szorongatott papírosra tévedt, majd beleejtetten az erős anyagú szatyorba, és átnyújtottam a csomagot.
-E...elnézést! -mélyen meghajoltam, és illedelmesen bocsánatot kértem előbbi viselkedésem miatt
-Semmi baj. -nevetett harsányan a volán mögött ülő fiú, aki kicsit sem érdekelt annyira, mint az anyósülésben pihenő. - Köszönjük szépen. Szia!
-Viszlát! -fejemmel biccentettem, majd tenyereimet a pult széléhez támasztottam
Mi a szent szar?
Még mindig csak ennyi járt az eszemben.
Mégis mi akart ez lenni?
Mégis mi az, hogy egy fiú...ismétlem FIÚ ilyen érzelmeket váltson ki belőlem?
Hiszen ez hihetetlen. Oké, hogy tudom magamról nem vagyok egyenes, de azért nehogy már egy azonos nemű hozzon ki belőlem ilyen érzéseket.
Jó-jó, nyugi Chanyeol. Ez még semmit sem jelent. Jóképű, mindössze csak ezért szaladt fel a pulzusod a csillagos égbe.
Ellöktem magam a pulttól, és a kijelzőre irányítva minden figyelmemet elkezdtem újra a rendelésekkel foglalkozni.
-Yeollie szerelmes...
Az idegesítő hang fülemben visszhangzott, és legszívesebben bemostam volna Kyungsoonak egyet, de inkább csak egy mély sóhajtással intéztem el.
-Hallgatás beleegyezés. -nevetett, de tartottam magamat
Nem szabad azt látnia, hogy talán gyenge lennék, vagy sebezhető. Nem tudja kivel van dolga meglátszik.
Chh...amatőr.
-Ismerem a srácot...ha esetleg érdekel.
Hirtelen állt meg ujjam a mozgásban, a képernyő fölött tartottam nehogy rányomjak bármire is.
Lehunytam szemeimet, és próbáltam megfogalmazni fejemben a megfelelő választ, és döntést.
Mit csináljak?
Ha igent mondok, akkor leesik neki, hogy érdekel a fiú.
Ha nemet mondok, akkor talán soha nem fogom megtudni, hogy ki ő.
Gondolkodj Chanyeol, gondolkodj logikusan.
Szeretném megismerni, vagy legalább a nevét megtudni, de nem pont Sootól.
Félretéve az épeszű gondolkodásmódot, megfordultam, és azonnal rávágtam a választ.
-Beszélj!
Harsányan felnevetett, én meg nem tudtam hova tenni.
Lehet semmit sem tud, csak engem akar szívatni.
-Mondj már valamit, ne csak nevess.
Kyungsoo elhallgatott nagy nehezen, majd végre szóra nyitotta száját.
-Igazából annyi a bökkenő, hogy a sofőr fiút ismerem. Ő Kim Jongdae, arra az egyetemre jár ahova én is jártam. Vicces, és nagyon jófej srác, a másik meg gondolom haverja volt.
-Róla semmit nem tudsz?
-Nem, de Line-on vagy Kakaon Chent simán megtalálod, aztán őt faggasd a kis kiszemeltedről.
-Miből gondolod, hogy bejön a srác? Egyáltalán miből gondolod hogy vonzódok a férfiakhoz.
-Csak annyit mondok hogy lerí rólad Channie. Ordibált a szemed, hogy akarod ezt a fiút.
Eltorzult arccal, grimasszal hallgattam minden szavát, mert..
Mert talán igaza van.
-Sok sikert. -rám kacsintott, és megveregette a vállamat.
Percenként jöttek a nagyobbnál nagyobb rendelések, melyeket elő kellett készíteni és be kellett csomagolni csekély idő alatt.
Ez még a szidásnál is rosszabb volt.
Ide ugrás, oda ugrás, a konyhába rohanás. Kész bolondokháza van itt.
-Gyerünk Park, dolgozz!
Huuhh... Mély levegő Chanyeol, mély levegő.
-Olyan lassú vagy, mint egy csiga. Még annál is rosszabb.
-Kyungsoo befognád? Első napom ezen a részlegen, nem vagyok hozzászokva. Szóval kussolj!
-Hogy képzeled, hogy így beszélsz velem ?
-Már nem lehet máshogy.
Lenéző pillantással illetve folytattam tovább munkámat, ügyet sem vetve az elviselhetetlen törpére. Kiidegelt már az első adandó alkalommal.
Fütyörészve -az előbbi kis incidens okozta adrenalintól- vettem fel a következő rendelést.
-Két csibeburgert, két duplaburgert, és ugyanennyi extra sültkrumplit, és colát kérek!
Míg megérkezett az ételhalom, összeállítottam a szatyrot, melybe majd pakolok, belefektettem az aljára a blokkot, a fizetett összeg bizonyítása érdekében, melléraktam az ajándék szalvétákat.
Mellettem a szalag szerű szerkezeten megérkezett a kaja, így készre állítva a csomagot mentem a kiadóablakhoz.
-Tessék, itt van a négy burger, két dupla, két csibe, a colák, és a burgonyák. Jó étvágyat kívánunk hozz....-a rendelés olvasásának végén felpillantottam, és elakadt a szavam, torkomban görcs keletkezett, melyet egy hatalmas nyeléssel próbáltam legyűrni
Mi a szent szar.
Barna szempár, ugyanilyen színű hajkoronával, kissé morcos, komoly, de szelíd pofival, és az összkép maga a menny.
Ki ez a fiú, és miért nem találkoztam még eddig vele?
Azok a csillogó íriszek. Teljesen a rabjaivá tettek. Milyen lehet ha még mosolyog is?
-Öööömm...a világért sem akarom megszakítani a szemezéseteket, de kezd kicsit kiállni a karom, ahogy az ablakban lóg. Szóval ha nem baj, elkérném a kaját.
Tekintetem azonnal a kezemben szorongatott papírosra tévedt, majd beleejtetten az erős anyagú szatyorba, és átnyújtottam a csomagot.
-E...elnézést! -mélyen meghajoltam, és illedelmesen bocsánatot kértem előbbi viselkedésem miatt
-Semmi baj. -nevetett harsányan a volán mögött ülő fiú, aki kicsit sem érdekelt annyira, mint az anyósülésben pihenő. - Köszönjük szépen. Szia!
-Viszlát! -fejemmel biccentettem, majd tenyereimet a pult széléhez támasztottam
Mi a szent szar?
Még mindig csak ennyi járt az eszemben.
Mégis mi akart ez lenni?
Mégis mi az, hogy egy fiú...ismétlem FIÚ ilyen érzelmeket váltson ki belőlem?
Hiszen ez hihetetlen. Oké, hogy tudom magamról nem vagyok egyenes, de azért nehogy már egy azonos nemű hozzon ki belőlem ilyen érzéseket.
Jó-jó, nyugi Chanyeol. Ez még semmit sem jelent. Jóképű, mindössze csak ezért szaladt fel a pulzusod a csillagos égbe.
Ellöktem magam a pulttól, és a kijelzőre irányítva minden figyelmemet elkezdtem újra a rendelésekkel foglalkozni.
-Yeollie szerelmes...
Az idegesítő hang fülemben visszhangzott, és legszívesebben bemostam volna Kyungsoonak egyet, de inkább csak egy mély sóhajtással intéztem el.
-Hallgatás beleegyezés. -nevetett, de tartottam magamat
Nem szabad azt látnia, hogy talán gyenge lennék, vagy sebezhető. Nem tudja kivel van dolga meglátszik.
Chh...amatőr.
-Ismerem a srácot...ha esetleg érdekel.
Hirtelen állt meg ujjam a mozgásban, a képernyő fölött tartottam nehogy rányomjak bármire is.
Lehunytam szemeimet, és próbáltam megfogalmazni fejemben a megfelelő választ, és döntést.
Mit csináljak?
Ha igent mondok, akkor leesik neki, hogy érdekel a fiú.
Ha nemet mondok, akkor talán soha nem fogom megtudni, hogy ki ő.
Gondolkodj Chanyeol, gondolkodj logikusan.
Szeretném megismerni, vagy legalább a nevét megtudni, de nem pont Sootól.
Félretéve az épeszű gondolkodásmódot, megfordultam, és azonnal rávágtam a választ.
-Beszélj!
Harsányan felnevetett, én meg nem tudtam hova tenni.
Lehet semmit sem tud, csak engem akar szívatni.
-Mondj már valamit, ne csak nevess.
Kyungsoo elhallgatott nagy nehezen, majd végre szóra nyitotta száját.
-Igazából annyi a bökkenő, hogy a sofőr fiút ismerem. Ő Kim Jongdae, arra az egyetemre jár ahova én is jártam. Vicces, és nagyon jófej srác, a másik meg gondolom haverja volt.
-Róla semmit nem tudsz?
-Nem, de Line-on vagy Kakaon Chent simán megtalálod, aztán őt faggasd a kis kiszemeltedről.
-Miből gondolod, hogy bejön a srác? Egyáltalán miből gondolod hogy vonzódok a férfiakhoz.
-Csak annyit mondok hogy lerí rólad Channie. Ordibált a szemed, hogy akarod ezt a fiút.
Eltorzult arccal, grimasszal hallgattam minden szavát, mert..
Mert talán igaza van.
-Sok sikert. -rám kacsintott, és megveregette a vállamat.
***
-További szép estét, sziasztok, jó éjszakát.
Erre a napra befejeztem a melózást, és elköszönve a munkatársaimtól kiléptem az ajtón, és a legközelebbi buszmegálló felé vettem az irányt, a mihamarabbi hazajutás reményében
Lesz még dolgom.
Egyenletes lépésekkel haladtam a szürke aszfalton a járdán, nemsokára egy sarokhoz érve, ahonnan már csak pár méterre van a megálló.
Gyorsítva, és megtöbbszörösítve lépteimet sétáltam tovább, hogy mihamarabb ledobhassam magamat egy padra, melyet pár percen belül meg is tudtam valósítani. A nap még nem ment le, félhomály volt a nyári utcán, mely idillikus képet hagyott maga után.
A madárcsicsergős perceket hamarosan felváltotta a busz hangos, püffögő moraja, mely felállásra kényszerített. A parkolás és ajtónyitás után ledobtam magam az egyik ülésbe, és úgy néztem ki a fejemből.
Ilyenkor lehet a legtöbb embert látni. Mindenki boldog, hogy végzett az iskolában, és a munkahelyen, hogy hazatérhessen hajlékába.
Ez velem sincs máshogy. A körülbelül tíz perces busz utat mindennap megteszem, oda is és vissza is, de még mindig ugyanakkora érdeklődéssel bámészkodok, mint kiskoromban.
Emlékszem amikor anya minden reggel egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra, és egy lágyabbat a hajam közé, hogy így engedjen el a buszra.
Mindig is szerető, és törődő volt. Nagyon sok mindent köszönhetek ám Neki, de a leghálásabb mégis azért vagyok, mert elfogad olyannak amilyen vagyok.
Nem a külsőségekre, és a látszatra megy, hanem az én személyes érzéseimet helyezi az első sorba.
Ő a legfontosabb nő az életemben, és mindig is ő lesz.
Ahogyan eszembe jut a szeretett anyukám képe akaratlanul is elmosolyodok, és jobb kedvre derülök, és még a megállópontokról is megfeledkezem, melyeket a busz tesz meg.
Az ismerős környék látszatára lábaim automatikusan megindultak, és a hátsó ajtóhoz fáradtam, ahol megnyomtam a gombot, mely jelezte a sofőrnek, hogy hátul is vannak utasok. A megállóhoz parkolva nyílik ki előttem az üveglap, én pedig lelépkedve a lépcsőfokokon siettem a járdára, hogy megtehessem az otthonomig megmaradt utat. Közben eszembe jutott egy nagyon fontos dolog.
Hogyan írjak üzenetet Jongdaenak?
"Jó napot! Ma volt az éttermünkben, és a barátja nevét szeretném megtudni."
Ez hogy hangzana, most komolyan?
Valahogy mégis muszáj lesz megoldanom.
Meg kell tudnom a gyönyörű szempár tulajdonosának becses nevét.
És meg is fogom tudni.
Erre a napra befejeztem a melózást, és elköszönve a munkatársaimtól kiléptem az ajtón, és a legközelebbi buszmegálló felé vettem az irányt, a mihamarabbi hazajutás reményében
Lesz még dolgom.
Egyenletes lépésekkel haladtam a szürke aszfalton a járdán, nemsokára egy sarokhoz érve, ahonnan már csak pár méterre van a megálló.
Gyorsítva, és megtöbbszörösítve lépteimet sétáltam tovább, hogy mihamarabb ledobhassam magamat egy padra, melyet pár percen belül meg is tudtam valósítani. A nap még nem ment le, félhomály volt a nyári utcán, mely idillikus képet hagyott maga után.
A madárcsicsergős perceket hamarosan felváltotta a busz hangos, püffögő moraja, mely felállásra kényszerített. A parkolás és ajtónyitás után ledobtam magam az egyik ülésbe, és úgy néztem ki a fejemből.
Ilyenkor lehet a legtöbb embert látni. Mindenki boldog, hogy végzett az iskolában, és a munkahelyen, hogy hazatérhessen hajlékába.
Ez velem sincs máshogy. A körülbelül tíz perces busz utat mindennap megteszem, oda is és vissza is, de még mindig ugyanakkora érdeklődéssel bámészkodok, mint kiskoromban.
Emlékszem amikor anya minden reggel egy hatalmas cuppanós puszit nyomott az arcomra, és egy lágyabbat a hajam közé, hogy így engedjen el a buszra.
Mindig is szerető, és törődő volt. Nagyon sok mindent köszönhetek ám Neki, de a leghálásabb mégis azért vagyok, mert elfogad olyannak amilyen vagyok.
Nem a külsőségekre, és a látszatra megy, hanem az én személyes érzéseimet helyezi az első sorba.
Ő a legfontosabb nő az életemben, és mindig is ő lesz.
Ahogyan eszembe jut a szeretett anyukám képe akaratlanul is elmosolyodok, és jobb kedvre derülök, és még a megállópontokról is megfeledkezem, melyeket a busz tesz meg.
Az ismerős környék látszatára lábaim automatikusan megindultak, és a hátsó ajtóhoz fáradtam, ahol megnyomtam a gombot, mely jelezte a sofőrnek, hogy hátul is vannak utasok. A megállóhoz parkolva nyílik ki előttem az üveglap, én pedig lelépkedve a lépcsőfokokon siettem a járdára, hogy megtehessem az otthonomig megmaradt utat. Közben eszembe jutott egy nagyon fontos dolog.
Hogyan írjak üzenetet Jongdaenak?
"Jó napot! Ma volt az éttermünkben, és a barátja nevét szeretném megtudni."
Ez hogy hangzana, most komolyan?
Valahogy mégis muszáj lesz megoldanom.
Meg kell tudnom a gyönyörű szempár tulajdonosának becses nevét.
És meg is fogom tudni.
***
A fürdőszoba szőnyegén állva kezdtem neki vetkőzni az esti felfrissítő fürdőhöz.
Minden ruhadarabot ledobva testemről, a vízzel teli kádba dugtam egyik, majd másik lábamat. A hirtelen jött meleg hatására libabőrös lettem, és kirázott a hideg. Kezemmel locsoltam felső testemet is a tisztító folyadékkal, hogy hozzászokhassak, majd végül helyet foglaltam az egyik sarokban a masszírozónál.
Azonnal a telefonomért nyúltam, és úgy kezdtem ellazulni a nehéz nap után.
Szóval...
Kim Jongdae.
Lássuk csak.
Linera beírtam a nevet, és a rengeteg találat között kezdtem kutatni.
Csak vittem, és vittem tovább a rengeteg hasonló elnevezésű embert a listán, amikor egy ismerős arcra bukkantam, -pedig már kezdtem feladni-.
Kissé beesett arc, fekete haj, és kaján vigyor. Hm. Talán ő lesz az.
És...mi van ha nem? Aish, Chanyeol! Zárd ki a negatívumokat!
Ő lesz az, és kész. Inkább örülnöm kellene.
A névre rábökve beadta a chatet, és a szövegdobozba azonnal pötyögni kezdtem. Azt fogom leírni, ami legelőször eszembe jut.
Minden ruhadarabot ledobva testemről, a vízzel teli kádba dugtam egyik, majd másik lábamat. A hirtelen jött meleg hatására libabőrös lettem, és kirázott a hideg. Kezemmel locsoltam felső testemet is a tisztító folyadékkal, hogy hozzászokhassak, majd végül helyet foglaltam az egyik sarokban a masszírozónál.
Azonnal a telefonomért nyúltam, és úgy kezdtem ellazulni a nehéz nap után.
Szóval...
Kim Jongdae.
Lássuk csak.
Linera beírtam a nevet, és a rengeteg találat között kezdtem kutatni.
Csak vittem, és vittem tovább a rengeteg hasonló elnevezésű embert a listán, amikor egy ismerős arcra bukkantam, -pedig már kezdtem feladni-.
Kissé beesett arc, fekete haj, és kaján vigyor. Hm. Talán ő lesz az.
És...mi van ha nem? Aish, Chanyeol! Zárd ki a negatívumokat!
Ő lesz az, és kész. Inkább örülnöm kellene.
A névre rábökve beadta a chatet, és a szövegdobozba azonnal pötyögni kezdtem. Azt fogom leírni, ami legelőször eszembe jut.
"Park Chanyeol"
Jó estét! Ne haragudjon a zavarásért, csak az érdekelne, hogy ön volt-e ma az éttermünkben a barátjával?!
Jó estét! Ne haragudjon a zavarásért, csak az érdekelne, hogy ön volt-e ma az éttermünkben a barátjával?!
A küldés nyílra koppintottam, és eljuttatva az üzenetet a címzettnek várakozni kezdtem.
Ez hosszú lesz...
Csak ültem, és vártam, és képtelen voltam lenyugodni.
Választ szeretnék most rögtön!
Ez hosszú lesz...
Csak ültem, és vártam, és képtelen voltam lenyugodni.
Választ szeretnék most rögtön!
Negyed óra múlva, mikor már kezdtem feladni újra, letettem a mobilt, és mosakodásba fogtam.
Alaposan átkentem testemet tusfürdővel, amit aztán meleg vízzel öblítettem le.
Hamarosan rávettem magamat, hogy kiszálljak a kádból, így lassú vánszorgással hagytam el a fürdőedényt.
Egy kék színű törülközővel kezdtem letörölni magamról a vizet, és a cseppeket, hogy aztán a pizsamámat vehessem magamra, és bebújhassak a puha ágyamba.
Tervemet teljesítve, mobilomat kézbe véve csoszogtam át a szobámba. A takarót felhajtva, alábújtam, és fejemet a fallal támasztottam meg.
Feloldva a kijelzőt, megpillantottam egy Line értesítést, mire gyomrom görcsbe rándult.
Rábökve a telefon tölteni kezdte az alkalmazás ablakot, én pedig remegő kezekkel vártam, hogy végre megtudhassam, vajon a várva várt üzenetet kaptam-e meg.
De csalódnom kellett. Barátfelvételt kaptam.
Szomorúan, és lehangoltan tettem fejemet a párnámra lassan, amikor egy újabb pittyenés zavart meg.
Sietősen nyitottam fel a telefont, majd amikor megláttam, hogy üzenetem érkezett, remegő ujjakkal mentem a villogó névre.
"Kim Jongdae"
Először is! Kérlek ne magázz!><
Bántja az önbecsülésemet.
Másodszor! Szia!
Ja, mi voltunk ott. Kösz a kaját mégegyszer, jó volt.
De mit akarsz ebből kihozni?:))
Bántja az önbecsülésemet.
Másodszor! Szia!
Ja, mi voltunk ott. Kösz a kaját mégegyszer, jó volt.
De mit akarsz ebből kihozni?:))
"Park Chanyeol"
Oké, akkor heló.
Egészségetekre!:)
Igazából...én...
Oké, akkor heló.
Egészségetekre!:)
Igazából...én...
Képtelen vagyok leírni...
"Kim Jongdae"
A kis barátom érdekel, mi?:$
A kis barátom érdekel, mi?:$
"Park Chanyeol"
Honnan tudtad?
"Kim Jongdae"
Na látod. Simán rájöttem én. :')
Mondd mit akarsz tudni? Dalolok mint a kismadár.
Na látod. Simán rájöttem én. :')
Mondd mit akarsz tudni? Dalolok mint a kismadár.
"Park Chanyeol"
Lebuktam...
Én...csak a nevét szerettem volna megkérdezni.
Lebuktam...
Én...csak a nevét szerettem volna megkérdezni.
"Kim Jongdae"
Byun Baekhyun. :)
Esetleg szolgálhatok még valamivel?
Byun Baekhyun. :)
Esetleg szolgálhatok még valamivel?
"Park Chanyeol"
Nem. Köszönöm.
És kérlek neki ne szólj rólam!
Nem. Köszönöm.
És kérlek neki ne szólj rólam!
"Kim Jongdae"
Meglátom mit tehetek!^^
Meglátom mit tehetek!^^
Kész, végem. Többet nem írok ennek a srácnak. Nem bízom benne.
Viszont...
A célomat elértem.
Nos...szóval Byun Baekhyun.
Viszont...
A célomat elértem.
Nos...szóval Byun Baekhyun.
*Baekhyun POV*
-Hyuuuuung...hagyj élni. -nyavalyogtam az idősebbik lakásának.kanapéján elnyúlva
-Ha kell harapófogóval, de akkor is kihúzom belőled, hogy mi van veled...Baek mióta az étterem környékéről leléptünk, a szokásosnál is csendesebb vagy, ráadásul a szemeid előtt rózsaszín unikornisok, vattacukorfelhők, és magas, göndör hajú fiúk ugrálnak.
-Ha kell harapófogóval, de akkor is kihúzom belőled, hogy mi van veled...Baek mióta az étterem környékéről leléptünk, a szokásosnál is csendesebb vagy, ráadásul a szemeid előtt rózsaszín unikornisok, vattacukorfelhők, és magas, göndör hajú fiúk ugrálnak.
-Pontosaan...-mondtam, mint aki tényleg egy másik univerzumba került
-Jézusom...neked tényleg bajod van. Nem vágsz vissza, és nem szeded le a fejemet.
-Jongdae. Mi volt a névtábláján?
-Annyira éreztem, hogy belezúgtál. -felugrott, és rám mutatott
-Én ezt nem említettem.
-Jah...és biztos nem igaz...
-Ezt sem mondtam.
-Szóval akkor bejön?
-Én ilyet nem állítottam. -huncut kacsintást küldtem felé, mire ő megforgatta szemeit, és ráütött a combomra
-Hyuuung! Olyan szemét vagy. -ráncoltam össze homlokomat, és vettem elő csúnya nézésemet
-Hahh...tudom. Ugye milyen jó, hogy egy ekkora köcsög a barátod?
-Jah...tiszta szerencse.
-Yaa...ne legyél már ilyen durcás.
-Én nem is vagyok...
-Jaj...akkor ilyen vagy mikor szerelmes vagy?
-Jongdae, Jongdae, Jongdae! Álljunk meg egy szóra azért! Az egy dolog, hogy nem volt unszimpatikus, nem mellesleg brutál jól nézett ki a srác, de még csak nem is tetszik. Szerelemről ne is beszéljünk. Amúgy is hetero vagyok. Azt se tudom minek hozod fel ezt. Na meg...úgy sem viselne el barátként sem. -a kedvem a felére csökkent a másodperc töredéke alatt, mert rájöttem, milyen is az igazi Baekhyun
-Na...akkor most én is megállítalak egy percre. Nem szószerint kell ilyenkor érteni a szerelmet. Ha meg annyira full hetero lennél kedves Bacon...
-Még mindig Baekhyun...-morogtam
-Ne szakíts félbe! Szóval ha annyira biztos lennél benne, hogy hetero vagy, és a lányokat skubizod leginkább, akkor nem tartanál vonzónak, és helyesnek egy férfit. Ez itt a nagy helyzet kedves barátom! A természeted meg, ugyan már...annyira nem rossz, mint gondolod.-megveregette vállam, én meg csak meredtem magam elé hosszan, egyenesen
Most akkor...mi van pontosan?
Nem értem a helyzetet, összezavarodtam, és jelenleg csak egyetlen egy dolgot tudok.
Holnap is el kell mennem a Yummy Starba.
***
Miután Dae hazadobott, Baekbeommal vacsorát készítettünk.
Bátyám mindig is törődött velem, és érdeklődő volt; épp úgy, ahogy a jelenlegi helyzetben is.
-Miújság? Mi történt veled ma? Jól szórakoztál a barátoddal?
-Viszonylag jól alakult minden. Láttam egy jók....-elharaptam a mondat végét, és ajkamba harapva próbáltam meg nem kezdettnek titulálni a mondatot, kevés sikerrel
-Mit láttál Baek? -hatalmas mosoly terült el arcán, és csillogó szemekkel várta a válaszomat
-Semmi érdekeset.
-Baekhyun! -felém fordult, de én nem néztem rá
-Mondd csak Hyung... Te akkor is szeretnél, ha más lennék?
-Milyen értelemben más?
-Az most mindegy.
-Persze hogy ugyanúgy szeretnélek. Hiszen a testvérem vagy...
Erre csak elmosolyodtam, és megöleltem, magamhoz közel tartva.
-Köszönöm! -súgtam
-Mégis mit?
- Az lényegtelen most.
Bátyám mindig is törődött velem, és érdeklődő volt; épp úgy, ahogy a jelenlegi helyzetben is.
-Miújság? Mi történt veled ma? Jól szórakoztál a barátoddal?
-Viszonylag jól alakult minden. Láttam egy jók....-elharaptam a mondat végét, és ajkamba harapva próbáltam meg nem kezdettnek titulálni a mondatot, kevés sikerrel
-Mit láttál Baek? -hatalmas mosoly terült el arcán, és csillogó szemekkel várta a válaszomat
-Semmi érdekeset.
-Baekhyun! -felém fordult, de én nem néztem rá
-Mondd csak Hyung... Te akkor is szeretnél, ha más lennék?
-Milyen értelemben más?
-Az most mindegy.
-Persze hogy ugyanúgy szeretnélek. Hiszen a testvérem vagy...
Erre csak elmosolyodtam, és megöleltem, magamhoz közel tartva.
-Köszönöm! -súgtam
-Mégis mit?
- Az lényegtelen most.
Vacsora közben igen rácsodálkoztam, hogy nem faggatott -szokásához híven-, hanem teljesen más vizekre evezett beszédtéma terén, de meg kell hogy mondjam, roppant hálás voltam neki.
Az evés utáni teendőkben is segítségére voltam; mosogattunk, pakoltunk, és takarítottunk.
Mindezek után elsőbbséget élveztem a fürdőben, hogy minél hamarabb ágyba kerülhessek majd.
Nem volt kedvem, csak egy gyors, mégis frissítő tusoláshoz, ezért a mindennapi, esti dolgaimat elvégezve, gyorsan szedtem lábaimat a hálóm felé.
A mobilomat, és egy palack vizet levéve az asztalomról a puha matracra helyeztem súlyomat, és a nyár ellenére, lábujjamtól a nyakamig takaróztam be, kellemes érzést biztosítva magamnak.
A telefonom kijelzőjét feloldva néhány értesítést fedeztem föl.
Line, kakaotalk, és facebook.
Utóbbival kezdtem a megtekintést, tudva hogy ezzel fogok leghamarabb végezni.
Utoljára hagytam a Line-t, mert ma abból volt a legtöbb üzenet és felkérés. Sorba nyitva meg az összeset végeztem el a megfelelő műveletet a kijelzőn.
Végül az utolsóhoz érve nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésként.
-Hm...Park Chanyeol? Még sosem hallottam róla.
Rábökve a képére, először semmi sem volt világos, majd szépen eszembe jutottak a dolgok.
Barna, göndör haj, barna, csillogó szemek.
HISZEN EZ Ő! MEGTALÁLT...
De mégis hogyan, és miért?
Nah most...ha eddig nem voltam teljes mértékben összezavarodva, most sikerült.
Egyetlen egy tiszta folt, árnyalat sincs a lelki szemeim előtt a helyzetet illetően.
Mi történik?
Az evés utáni teendőkben is segítségére voltam; mosogattunk, pakoltunk, és takarítottunk.
Mindezek után elsőbbséget élveztem a fürdőben, hogy minél hamarabb ágyba kerülhessek majd.
Nem volt kedvem, csak egy gyors, mégis frissítő tusoláshoz, ezért a mindennapi, esti dolgaimat elvégezve, gyorsan szedtem lábaimat a hálóm felé.
A mobilomat, és egy palack vizet levéve az asztalomról a puha matracra helyeztem súlyomat, és a nyár ellenére, lábujjamtól a nyakamig takaróztam be, kellemes érzést biztosítva magamnak.
A telefonom kijelzőjét feloldva néhány értesítést fedeztem föl.
Line, kakaotalk, és facebook.
Utóbbival kezdtem a megtekintést, tudva hogy ezzel fogok leghamarabb végezni.
Utoljára hagytam a Line-t, mert ma abból volt a legtöbb üzenet és felkérés. Sorba nyitva meg az összeset végeztem el a megfelelő műveletet a kijelzőn.
Végül az utolsóhoz érve nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésként.
-Hm...Park Chanyeol? Még sosem hallottam róla.
Rábökve a képére, először semmi sem volt világos, majd szépen eszembe jutottak a dolgok.
Barna, göndör haj, barna, csillogó szemek.
HISZEN EZ Ő! MEGTALÁLT...
De mégis hogyan, és miért?
Nah most...ha eddig nem voltam teljes mértékben összezavarodva, most sikerült.
Egyetlen egy tiszta folt, árnyalat sincs a lelki szemeim előtt a helyzetet illetően.
Mi történik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése